1. amikor az anyukája után síró kisfiú már az első mesébe léptető mondatokra megnyugszik, és a kíváncsiságtól tágra nyílik a szeme, majd a teljes foglalkozás alatt ilyen állapotban marad
2. amikor a mindössze három napja óvodába járó kislány ússza át a tengert a leglelkesebben, majd miután a csoport kimegy, ő visszaszökik, hogy még szeretne
3. amikor egy kisfiú annyira ragaszkodik a nálunk készített kisegérhez, hogy azzal is alszik
4. amikor a folyton egymást heccelő és lökdöső “nagyfiúkat” is legyőzi a mese, és nem tudnak nem arra figyelni
5. amikor felemás színű fülek kerülnek egy egérkére
6. amikor vannak, akik abba se akarják hagyni a hegy átugrását és a tenger átúszását
7. amikor mégis sikerül kitalálni, hogy valaki azért zokog, mert nem sikerült elég jól a kisegér arca, és így gyorsan orvosolni tudjuk a problémát
8. amikor a rajzolás hevében anyának szólítanak
9. amikor a még nem is hároméves kicsi lány a végére feloldódik, és boldogan részt vesz
10. amikor elhangzik az “aki nem hiszi, járjon utána”, és ők komoly arccal összenézve bólogatnak: én elhiszem!

És ez bizony mind megtörtént a kóspallagi óvodában a múlt héten.